Nem árulok el nagy titkot, hogy ha azt mondom a háborúhoz három dolog szükséges. Pénz, pénz és pénz. A Civilization 4-ben ez remekül szimulálva van. Először is alapból az egységek fenntartása is pénzbe kerül. Másodszor súlyt minket háborúzáskor az úgynevezett háborús kimerültség ami kevesebb bevételt eredményez. Ez attól függ, hogy mennyi ideig tartózkodnak az egységeink ellenséges területen. Általában hamar felüti a fejét a háború ellenes hangulat is a városokban, jó néhányan meg lesznek győződve arról, hogy a háborúnak semmi értelme, ezek persze lázongani kezdenek. Aztán ott van még az is, hogy ha olyan nép ellen viselünk hadat akiktől már foglaltunk korábban városokat akkor azokban a városokban még nagyobb elégedetlenség lesz hiszen az anyaországuk ellen küzdünk. Aztán az sem egy leányálom mikor elfoglalunk egy várost. Ebben az esetben a városban akár 7-8 körig lázadás lehet amit képtelenség leverni, az időtartam a város méretétől függ. Ilyenkor persze a város nem adózik és nem fejleszt és nem épít, de azért a fenntartási költségeket természetesen viszi! Nem beszélve arról, hogy egy városért nem háborúzunk, tehát gondoskodni kell a megfelelő helyőrség hátrahagyásáról miközben vonul tovább a front, ami persze még több egység. Aztán simán előfordulhat, hogy a háború miatt megszakad egy-két másik nemzettel a kapcsolatunk és ez kereskedelmi kiesést okoz akár nemzeti akár városi szinten. A hosszan tartó háború által keltett elégedetlenség akár lázongásig mehet ami vagy azzal jár, hogy kiesik a saját városunk a termelésből újabb bevétel hiányt okozva, vagy több erőforrást kell a nép szórakoztatására fordítanunk. Akármi a vége a lényeg, hogy több és több pénzt kell pumpálnunk a gazdaságba és egyre kevesebb lesz viszont a bevételünk. Hát, ez a probléma a háborúval...
Felmerül a kérdés, hogy akkor minek háborúzzunk egyáltalán? Nos, a fentiek ellenére mégiscsak megéri hosszútávon, ha elfoglalunk és meg is tartunk egy várost. Az első 20-30 körben tényleg csak a pénzt viszi, de amint lenyugodtak a kedélyek, elkezd nekünk termelni. Valamint később mikor az összes városát elfoglaltuk egy adott nemzetnek beolvad közénk és onnantól kezdve saját városként tekinthetünk rá.
Jó de akkor mégis mikor indítsak támadást?
Hát, először is, túlerő, túlerő, túlerő! Ha nincs meg a technikai fölény, pl. tankokkal megyünk az íjjászok ellen, akkor legalább kétszer annyi egységet vigyünk mint amekkora ellenállásra számítunk, plusz a helyőrségek amiket majd hátrahagyunk a hadjárat folyamán. A költségvetésünk mindig legyen pozitív és lehetőleg bőven legyen pénz a kincstárban. Végül pedig csak akkor üzenjünk hadat ha legalább 2-3 de jó ha 4-5 boldogsággal több van a városainkban mint lázongás.
Mi van ha nekem üzentek hadat?
Bajban vagy! Egyrészt mert azt feltételezi az ellenfél, hogy erősebb nálad és rendszerint ebben igaza van, hisz gondold meg, te sem vagy bolond, hogy hadat üzenj egy nálad erősebb ellenfélnek. Másrészt valószínűleg felkészületlenül ért a dolog, ami már eleve egy oltári nagy hiba. Cserébe az segíthet téged, hogy nem fogsz háborús kimerültség gyötörni amíg nem lépsz az ellenfeled területére hiszen védekezéskor a saját területeden folyik a harc, valamint a lázongás is később kezdődik a háború ellen, mert a néped egy darabig megértő lesz hisz nem fog senki szimpatizálni egy másik nációval amíg ők az agresszor! Amúgy remélhetőleg volt eszed, és legalább a határ menti városaidat bevédted és legalább egy minimális egységed van arra hogy védekezz. Amint csak lehet semmisítsd meg a támadók fő erejét amivel az alá a városod alá vonul, amit a leggyengébbnek vél, vagy nagyon fontos számára mondjuk mert sok csoda van benne. Ha sikerül akkor próbálj meg azonnal békére törekedni és ne riadj vissza attól sem, hogy ezért fizess valamennyit. Ha megúsztad a dolgot komoly következmény nélkül azonnal kezdj el a hadseregeden munkálkodni, mert ha nem, akkor ez csak az első problémád volt, és hamarosan követni fogja még több és még nagyobbak.
Még egy jó tipp a végére. Ha háborúba kezdesz áldásos lehet a Reprezentáció hisz ekkor mind városi specialista +3-at ad a tudományra. Na, most egy elfoglalt nagyváros esetén ahol a határok miatt vagy a lázongás miatt sok nem dolgozó populáció lesz egy városban azok mind specialistáknak fognak számítani! Jól jöhet a tudományban.
